Azt gondolom, túlzás nélkül állítható, hogy tölgyrajongó vagyok. Jakab szerint bele is bolondultam a tölgyekbe, és ez végülis igaz. A helyzeten az sem segített, hogy kiderült: a környékbeli szántók a 19. században hatalmas cseres tölgyes erdők voltak. De végülis nem emiatt döntöttem úgy, hogy eltölgyesítem területeinket, hanem amiatt, hogy imádom leveleinek jókedvű karéjait, fáinak habitusát, gyökereinek karóját, vízigényét, a rajta fészkelő madarakról, kártevőkről nem is beszélve.
Nyilvánvaló persze, hogy tölgyet vetni, ültetni mégis felelőtlenség: jó esetben serdülő csemete lesz addigra, amikor mi már aggastyánként ülnénk alá, és ötszáz év múlva éri el azt a belső kort, amit mi, emberek 60 évesen. Dehát mondani sem kell, hogy ez az apró tény nem zavart abban, hogy az elmúlt két évben közel 200 tölgyfát ültessünk csemetéről, suhángról, földlabdáról, cserépről stb., és ca. 20 kiló makkot úgyszintén. Nem célom Joseph Beuys 7000 tölgyfás kassel-i akcióját folytatni - habár szimpatikus a felvetése, hogy a városvezetés helyett inkább a természet vegye át az irányítást -, inkább valamiféle, épp a lassúságból, terebélyességből adódó túlélési ösztön hajt. A fák ugyanis arra mindenképpen alkalmasak, hogy valamilyen módon túléljenek, egyúttal túlnőjenek bennünket: hiába ültetjük őket egy adott helyre, hiába irányítjuk növekedésük irányát, el fog jönni egy pont, amikor a fa, ha jól érzi magát, önmaga kezdi kialakítani formáját, életterét, és ennek a folyamatnak már nemigen lehet szemtanúja az, aki a növényt ültette. Gyakori a kijelentés, hogy a faültetés remény a jövőben stb., nekem viszont épp egy tanulási folyamatot jelent, amiben a lecke az, hogy az érett fa élvezetének reménytelenségét éppúgy el tudjam fogadni, mint a korábbiak által ültetett vagy meghagyott, felnőtt fák nem-általam-ültetettségét. Ebben a folyamatban nem segítenek a viszonylag gyorsan növő fák, mint az akác, a császárfa, a nyír vagy a fenyő sem, de legalább védett árnyat jelentenek az alattuk növő tölgy, bükk, szil, gyertyán és hárs csemetéknek, akik száz év múlva talán uralni fogják a környezetüket.
Egyszóval a faültetés nem egy kapkodós műfaj, mégis gyakran azon kapom magam, hogy irigykedem azokra, akik már ifjú korban el merték kezdeni (pl. az indiai Jadav Pajeng). Ilyenkor viszont az merül fel, hogy két éve nemhogy nem tudtam volna megkülönböztetni a cser-, a molyhos, a magyar, a vörös, a kocsánytalan és a kocsányos tölgyet, hanem azt se tudtam, hogy ezek a fajták léteznek. A területeinken az amúgy igen ritka magyar tölgy kivételével mindegyiket ültettünk (de ha találnék ilyen csemetét, meghonosítanám), az őket papírforma szerint illető helyekre: a cser-, kocsánytalan és a molyhos tölgyek a szárazabb és magasabb helyekre, a mélyebb, nyirkosabb részekre és a szurdokok tetejére kocsányos tölgyek, a kettő közé pedig vörös és mocsári tölgyek kerültek, majd ezt kiegészítve egy véletlengenerátorral, minden fajtából került minden egyéb helyre egy kevés. Az elhelyezésben segítségemre voltak a kiváló netes dendrológiák, melyek közül az alábbi ábra talán a leginkább kompakt:
~ a tölgyek a fenti elváráshoz képest egész gyorsan nőnek felfelé is, lefelé pedig kimondottan fürgén eresztik gyökereiket. Ez tipikusan azt jelenti, hogy egy kocsányos tölgy napfénytől függően évente 10-30 cm-t nő felfelé, lefelé viszont egy méternél is többet. Ez az esetünkben azért fontos, mert talajmegkötő szerepük amúgy is nagy lenne.
~ az élőhelyre vonatkozó preferenciák nem tűnnek kőbe vésettnek. Egy csertölgy ugyanúgy kiválóan érzi magát a láposban, mint egy kocsányos a helytetőn.
~ a közhiedelemmel ellentétben az akácok közé növendékként ültetett csemeték növekedését nem akadályozza (még vagy már) az akác allelopatikus (szomszéd növényt elfojtó) hatása (az allelopátiáról lásd pl. itt). Állítólag az elegyetlen erdőkben, nagy tölgyfák alatt a kicsik túlélését segíti, hogy a gyökereken keresztül tápanyagot kapnak a szüleiktől. Ez lehet, hogy igaz, de akkor is megnyugtató, hogy szerencsére nem minden tápanyag érkezik a szomszédtól.
~ a tölgyeket rajtam kívül az őzek és a nyulak is szeretik (enni), ezért érdemes őket valamivel (rózsatövis, vadvédő háló, egyéb takaró) megvédeni, amíg a kérgük nem erősödik meg. Az állatok amúgy a tüskés akácot is szét képesek rágni (nem nagyon ártanak nekik, mert életben maradnak), de pl. a bükköket és az égerfákat valamiért békén hagyják.
~ ha mégis szétrágja valaki a fa törzsét, az rendszerint attól felfelé kiszárad, de amíg a gyökere életben van, addig ki fog sarjadzni alulról. A sarjak közül a legalsó áll a legerősebb kapcsolatban a gyökérrel, azt érdemes megvédeni a továbbiakban, szépen megerősödik néhány év(tized) alatt.
~ a lombos fák ugyanúgy szeretik a gondoskodást, mint a gyümölcsfák. Hajlamosak vagyunk csak az utóbbiakat öntözni, trágyázni, hiszen Bálint gazda csak ezekről beszél, de nyugodtan vonatkoztassuk szavait az összes többi fára!
Makkot lehet vásárolni is november végéig, de 2-300 ft/kg árnál nem érdemes többért, ugyanis a felvásárlási ár csak 120 ft körül van. Jó városi természetbarátként kiváló makk-gyűjtési helyek a park- és útközbeni fák - ezeken már évközben kifigyelhetjük, hogy várható-e termés, milyen típusú tölgyekről is van szó, szimpatikusak-e a leveleik és a formája vagy sem stb. Legutóbb pl. a Műcsarnok melletti park kocsányos tölgyesei alól gyűjtöttem néhány kiló, szénmonoxidban gazdag termést.
A makkvetés a legjobb és véleményem szerint a legtermészetesebb mód az ültetésre. A kinézett helyre lefektetjük hosszanti oldalára, majd óvatosan benyomjuk a földbe (az Erdészeti Lapok szerint akár 30 cm mélyre), betakargatjuk, és pá. Lehet őket amúgy szórni, dobni, borítani is, valamilyen hatásfokkal működnek ezek is. Rá következő tavasszal pedig lehet figyelni, mi kelt ki, mit hagytak meg nekünk a pockok, egerek, mókusok.
A másik, egy évet gyorsító módszer a csemeteültetés. Faiskolákban már nem nagyon, ellenben erdészeti csemetekertekben igen nagy tételben "termelnek" 0-100 cm méretben ilyeneket (lehet találni az olx-en is). Nem örülnek a kis megrendeléseknek, dehát mi sem tehetünk róla, hogy nincs 30 hektár területünk:) Ültetni a vegetációs időn túl, tehát lombhullás után, rügyfakadás előtt (november-április) lehet, és az a tapasztalatom, hogy ha év közben kicsit tudunk törődni a fácskákkal, akkor inkább tavasszal érdemes, kis gödörben, vagy lyukban, sok vízzel, iszappal, mulcstakaróval.
A harmadik, fullextrás változat a legdrágább, egyúttal viszont bármikor megejthető: kisebb vagy nagyobb konténerben, fóliában, földlabdákban nevelt tölgyek, netán szarvagombával mikorrhizálva. Itt az ültetés módja ugyanaz, mint az előbb.
Utóbbi kettő módszer esetén érdemes felkészülni rá, hogy hiába a növény nagyobb a föld felett, ha karógyökere visszavágott vagy visszaszorított, s így egy nagyobb vihar később könnyebben kidöntheti majd, a megerősödéséig támasztékot igényelhet.
 |
| Fürdőköpeny tölgyrajongóknak. Forrás: http://www.ebedding4you.com/brands/mossy-oak/mossy-oak-obsession/mossy-oak-obsession-obsession-smallmedium-robe |
Nyilvánvaló persze, hogy tölgyet vetni, ültetni mégis felelőtlenség: jó esetben serdülő csemete lesz addigra, amikor mi már aggastyánként ülnénk alá, és ötszáz év múlva éri el azt a belső kort, amit mi, emberek 60 évesen. Dehát mondani sem kell, hogy ez az apró tény nem zavart abban, hogy az elmúlt két évben közel 200 tölgyfát ültessünk csemetéről, suhángról, földlabdáról, cserépről stb., és ca. 20 kiló makkot úgyszintén. Nem célom Joseph Beuys 7000 tölgyfás kassel-i akcióját folytatni - habár szimpatikus a felvetése, hogy a városvezetés helyett inkább a természet vegye át az irányítást -, inkább valamiféle, épp a lassúságból, terebélyességből adódó túlélési ösztön hajt. A fák ugyanis arra mindenképpen alkalmasak, hogy valamilyen módon túléljenek, egyúttal túlnőjenek bennünket: hiába ültetjük őket egy adott helyre, hiába irányítjuk növekedésük irányát, el fog jönni egy pont, amikor a fa, ha jól érzi magát, önmaga kezdi kialakítani formáját, életterét, és ennek a folyamatnak már nemigen lehet szemtanúja az, aki a növényt ültette. Gyakori a kijelentés, hogy a faültetés remény a jövőben stb., nekem viszont épp egy tanulási folyamatot jelent, amiben a lecke az, hogy az érett fa élvezetének reménytelenségét éppúgy el tudjam fogadni, mint a korábbiak által ültetett vagy meghagyott, felnőtt fák nem-általam-ültetettségét. Ebben a folyamatban nem segítenek a viszonylag gyorsan növő fák, mint az akác, a császárfa, a nyír vagy a fenyő sem, de legalább védett árnyat jelentenek az alattuk növő tölgy, bükk, szil, gyertyán és hárs csemetéknek, akik száz év múlva talán uralni fogják a környezetüket.
 |
| Szerintem mocsári, mások szerint pedig vöröstölgy-makk által sújtott legóemberke |
Egyszóval a faültetés nem egy kapkodós műfaj, mégis gyakran azon kapom magam, hogy irigykedem azokra, akik már ifjú korban el merték kezdeni (pl. az indiai Jadav Pajeng). Ilyenkor viszont az merül fel, hogy két éve nemhogy nem tudtam volna megkülönböztetni a cser-, a molyhos, a magyar, a vörös, a kocsánytalan és a kocsányos tölgyet, hanem azt se tudtam, hogy ezek a fajták léteznek. A területeinken az amúgy igen ritka magyar tölgy kivételével mindegyiket ültettünk (de ha találnék ilyen csemetét, meghonosítanám), az őket papírforma szerint illető helyekre: a cser-, kocsánytalan és a molyhos tölgyek a szárazabb és magasabb helyekre, a mélyebb, nyirkosabb részekre és a szurdokok tetejére kocsányos tölgyek, a kettő közé pedig vörös és mocsári tölgyek kerültek, majd ezt kiegészítve egy véletlengenerátorral, minden fajtából került minden egyéb helyre egy kevés. Az elhelyezésben segítségemre voltak a kiváló netes dendrológiák, melyek közül az alábbi ábra talán a leginkább kompakt:
 |
| Forrás: Cseke Klára: Egy elegyes tölgy állomány finomléptélű genetikai mintázatának elemzése, PhD disszertáció, http://doktori.nyme.hu/417/1/Doktori_Cseke.pdf |
Megfigyeléseimet az alábbiakban összegzem:
~ a tölgyek a fenti elváráshoz képest egész gyorsan nőnek felfelé is, lefelé pedig kimondottan fürgén eresztik gyökereiket. Ez tipikusan azt jelenti, hogy egy kocsányos tölgy napfénytől függően évente 10-30 cm-t nő felfelé, lefelé viszont egy méternél is többet. Ez az esetünkben azért fontos, mert talajmegkötő szerepük amúgy is nagy lenne.
~ az élőhelyre vonatkozó preferenciák nem tűnnek kőbe vésettnek. Egy csertölgy ugyanúgy kiválóan érzi magát a láposban, mint egy kocsányos a helytetőn.
~ a közhiedelemmel ellentétben az akácok közé növendékként ültetett csemeték növekedését nem akadályozza (még vagy már) az akác allelopatikus (szomszéd növényt elfojtó) hatása (az allelopátiáról lásd pl. itt). Állítólag az elegyetlen erdőkben, nagy tölgyfák alatt a kicsik túlélését segíti, hogy a gyökereken keresztül tápanyagot kapnak a szüleiktől. Ez lehet, hogy igaz, de akkor is megnyugtató, hogy szerencsére nem minden tápanyag érkezik a szomszédtól.
~ a tölgyeket rajtam kívül az őzek és a nyulak is szeretik (enni), ezért érdemes őket valamivel (rózsatövis, vadvédő háló, egyéb takaró) megvédeni, amíg a kérgük nem erősödik meg. Az állatok amúgy a tüskés akácot is szét képesek rágni (nem nagyon ártanak nekik, mert életben maradnak), de pl. a bükköket és az égerfákat valamiért békén hagyják.
~ ha mégis szétrágja valaki a fa törzsét, az rendszerint attól felfelé kiszárad, de amíg a gyökere életben van, addig ki fog sarjadzni alulról. A sarjak közül a legalsó áll a legerősebb kapcsolatban a gyökérrel, azt érdemes megvédeni a továbbiakban, szépen megerősödik néhány év(tized) alatt.
~ a lombos fák ugyanúgy szeretik a gondoskodást, mint a gyümölcsfák. Hajlamosak vagyunk csak az utóbbiakat öntözni, trágyázni, hiszen Bálint gazda csak ezekről beszél, de nyugodtan vonatkoztassuk szavait az összes többi fára!
 |
| Egy kocsányos tölgy csemete az akácok között. A kép 2014. szeptember 13-án készült. |
A tölgy-ültetés módjai
A tölgy ún. szaporítóanyaga a makk. Makkot olyan tölgyfák körül tudunk gyűjteni, amik már teremnek. A cserfa 20-25, a többi "igazi" tölgy 50-80 évesen kezd teremni, és onnantól kezdve sem minden évben - a cser elvileg csak 2, a kocsányos pedig alig 8 évente ad nagy termést, aközben előfordulhat az is, hogy semmit. Ha van rajtuk makk, az október második felében kezd potyogni. Ha természetvédelmi területről gyűjtünk, kell valamiféle engedély az erdészettől! Ez kicsit körülményes, de legalább nem büntetnek meg, amikor az erdőben bóklászunk.Makkot lehet vásárolni is november végéig, de 2-300 ft/kg árnál nem érdemes többért, ugyanis a felvásárlási ár csak 120 ft körül van. Jó városi természetbarátként kiváló makk-gyűjtési helyek a park- és útközbeni fák - ezeken már évközben kifigyelhetjük, hogy várható-e termés, milyen típusú tölgyekről is van szó, szimpatikusak-e a leveleik és a formája vagy sem stb. Legutóbb pl. a Műcsarnok melletti park kocsányos tölgyesei alól gyűjtöttem néhány kiló, szénmonoxidban gazdag termést.
 |
| Valahogy így csírázik a makk. A kép forrása: http://printablecolouringpages.co.uk/?s=germination%20of%20seeds&page=2 |
A makkvetés a legjobb és véleményem szerint a legtermészetesebb mód az ültetésre. A kinézett helyre lefektetjük hosszanti oldalára, majd óvatosan benyomjuk a földbe (az Erdészeti Lapok szerint akár 30 cm mélyre), betakargatjuk, és pá. Lehet őket amúgy szórni, dobni, borítani is, valamilyen hatásfokkal működnek ezek is. Rá következő tavasszal pedig lehet figyelni, mi kelt ki, mit hagytak meg nekünk a pockok, egerek, mókusok.
A másik, egy évet gyorsító módszer a csemeteültetés. Faiskolákban már nem nagyon, ellenben erdészeti csemetekertekben igen nagy tételben "termelnek" 0-100 cm méretben ilyeneket (lehet találni az olx-en is). Nem örülnek a kis megrendeléseknek, dehát mi sem tehetünk róla, hogy nincs 30 hektár területünk:) Ültetni a vegetációs időn túl, tehát lombhullás után, rügyfakadás előtt (november-április) lehet, és az a tapasztalatom, hogy ha év közben kicsit tudunk törődni a fácskákkal, akkor inkább tavasszal érdemes, kis gödörben, vagy lyukban, sok vízzel, iszappal, mulcstakaróval.
A harmadik, fullextrás változat a legdrágább, egyúttal viszont bármikor megejthető: kisebb vagy nagyobb konténerben, fóliában, földlabdákban nevelt tölgyek, netán szarvagombával mikorrhizálva. Itt az ültetés módja ugyanaz, mint az előbb.
Utóbbi kettő módszer esetén érdemes felkészülni rá, hogy hiába a növény nagyobb a föld felett, ha karógyökere visszavágott vagy visszaszorított, s így egy nagyobb vihar később könnyebben kidöntheti majd, a megerősödéséig támasztékot igényelhet.
Végezetül néhány ajánlott szöveg:
- nagyon részletes és alapvető ismertetéset ad a csemeték neveléséről Levitzky Albert A tölgycsemeték neveléséről c. 1888-as cikkében: http://erdeszetilapok.oszk.hu/01313/pdf/696-719.pdf
- a kocsányos tölgy dicsérete a DMkert oldalán: http://www.dmkert.hu/cikkek-publikaciok/tolgyek/kocsanyos_tolgy_quercus_robur (ugyanitt számos egzotikus tölgyfajta is található)
- dendrológiai gyűjtemény, ahol nemcsak a tölgyek, hanem a főbb hazai fafajok részletes, fotókkal illusztrált leírása olvasható: http://enfo.hu/mokka/dendrologia/
- az Öko-völgy Alapítvány könyve, ami részletesen tárgyalja a csertölgy sarjaztatásával kapcsolatos lehetőségeket: http://okovolgy.hu/megjelent-uj-konyvunk-beszelgetesek-az-onellatasrol/
- egy rövid cikk a makkoltatásról: http://www.mezogazdasagimuzeum.hu/article.php?article_id=784
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése